“Öt centire vagyunk egy hatalmas, villogó, zsúfolt képernyőtől, ami állandóan változik – ez a kavalkád az életünk. Tennünk kell egy lépést hátra, majd még egyet, és nyugodtnak maradni, hogy befogadjuk, ami kirajzolódik a vásznon, és átlássuk a teljes képet.” (Pico Iyer)
A meditáció egy kitűnő módszer arra, hogy átlássuk életünk filmjét és képesek legyünk annak rendezését mi magunk irányítani. Jelentését sok homály fedi, sőt gyakran helytelen jelentésekkel ruházzák fel, például időnként a mérlegel, töpreng szavak szinonimájaként használják. Még nagyobb a bizonytalanság a meditáció valódi jelentését illetően, hiszen sokan valamilyen valláshoz, szektához kapcsolják, vagy azt gondolják, hogy azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert különféle vallásokban. Pedig mi sem áll ennél távolabb, a Wikipédia-n található definició szerint: a meditáció egy olyan lelkiállapot, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak.
A meditáció során figyelmünket igyekszünk minél teljesebben befelé fordítani. Célja a tudat lenyugtatása és a belső béke elérése, melyhez többnyire egy meditációs tárgyat alkalmaznak, amire koncentráció irányul.
Akinek volt része (és kinek ne lett volna) szorongásban, idegességben, zaklatottságban, netán őrületes dühben, tudja, milyen jó érzés, amikor végre megnyugszik és a csend és nyugalom veszi át a vihar helyét. Sajnálatos módon az ismeretlentől való idegenkedés sokakat távol tart attól, hogy nyitott érdeklődéssel viszonyuljanak a meditációhoz. Valami gyanús, szektás, sőt fenyegető tevékenységet sejtenek mögötte és az egészet elutasítják, ismeretlenül elfordulnak tőle, létjogosultságát kizárják.
A többféle, a meditáció kifejezést tényleg kiérdemlő tevékenység egy része, valóban kötődik valláshoz, szektához anélkül, hogy bármiféle veszélyt jelentenének. Ezek a meditációk, meditációs tárgyként mantrákat, istenek nevét, alakját stb. használják. Másrészről vannak olyan technikák, amik mentesek mindenféle vallástól és szektától, például a transzcendentális meditáció (TM) bár mantrák itt is előfordulnak, az MBSR, vagy a Vipassana meditáció.
Az MBSR (tudatosságon alapuló stresszcsökkentő) technikát az akadémikus tudomány, a pszichológia intenzíven vizsgálja, alkalmazni próbálja, megítélésük szerint sikeresen. Az MBSR hirdetői nem rejtik véka alá, hogy a technika annak a Buddhának a tanításán alapul, akit az emberek nagy része (tévesen) vallásalapítónak tart, holott tanítása messzemenően univerzális.
Egy másik univerzális meditációs technika, a Vipassana alapja az Anapana (légzés tudatosítás) meditáció, melynek tárgya, az ember saját légzése. Nincs mantra, nincs istent vagy istennőt felidéző vizualizáció, figyelmünket pusztán a légzésre kell irányítani. Innen lehet aztán továbblépni arra a különleges technikára, a Vipassanára, amit Elisabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek c. könyvében, illetve a belőle készült filmben, a meditáció tízpróbájaként említ.
A meditáció nem misztikus, s nem egy bizonyos „elit” élhet vele, és nem csak azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert a keleti vagy egyéb vallásokban. A meditáció nagyon is kézzelfogható, praktikus, és mindenki számára elérhető módszer.
A cikket köszönjük Száday Rezsőnek és a Coachplusznak, ahol további hasonló cikkeket olvashattok.
Ha hasznos volt a cikk oszd meg másokkal
